Címke: világnap

Június 17-e az elsivatagosodás és az aszály világnapja

1994. június 17-én fogadták el az ENSZ elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló egyezményét (United Nations Convention to Combat Desertification – UNCCD), így ez a nap azóta az elsivatagosodás és az aszály elleni küzdelem világnapja.

Hivatalos ENSZ-becslések szerint a sivatagok terjeszkedése jelenleg több, mint egymilliárd ember életét veszélyezteti, és ma már az egész földfelszín egyharmadát érinti. Dél-Európában jelenleg több, mint 300 ezer négyzetkilométer területet fenyeget közvetlenül az elsivatagosodás. Pusztít a tűz is: évente 600–800 ezer hektár mediterrán erdő ég el.

Az elsivatagosodás, az ún. dezertifikáció. Tulajdonképpen nem sivataggá alakulásról van szó. Hanem a sivárságnak olyan mértéke, ami már sivatagi körülményekre emlékeztető állapotokat alakít ki. A sivatagosodást az éghajlatváltozás mellett a helytelen területhasználat is kiváltja. Olyan területeken jelentkezik, ahol a párolgás mértéke meghaladja a lehulló csapadék mennyiségét. Ide tartozik elsősorban Afrika északi része, Ausztrália nagy része, Észak-Amerikában az USA DNy-i része és Mexikó számos területe, Közép-Ázsia hatalmas térségei, valamint Európában elsősorban a Földközi-tenger melléke. Nem tartoznak a dezertifikáció által veszélyeztetett területek közé a térítői öv zonális sivatagai, vagy a szárazföldek belsejében, a hegyekkel elzárt medencékben kialakult sivatagok, hiszen azok természetes úton alakultak ki.

Az aszály, ami az elsivatagosodáshoz vezet, Magyarországon is egyre nagyobb károkat okoz. kevesen tudják, de az aszály nem csak azt jelenti, hogy nincs termés, de a szomjúság miatt sok gazdasági állat elpusztul, sőt az emberek között is éhínség lehetséges. Az aszályt közönségesen dögvész és káros állatok elszaporodása néhol a társadalmi rend felbomlása szokta követni. Az aszály ellen ajánlott többféle védekezési mód közül leghatásosabb a csatornázás s ezzel kapcsolatban az öntözés tűnik.

A globális felmelegedés miatt Magyarországon egyes vélemények szerint csökkenő csapadékra és több aszályos időszakra lehet számítani. A Duna-Tisza közén a talajvízszint jelentős mértékben, helyenként 6-7 méterrel csökkent. A nem megfelelő öntözés miatt mintegy 10 ezer négyzetkilométer nagyságú területet fenyeget elsivatagosodás.

 

Június 5-e, Környezetvédelmi világnap

1973-tól ünnepeljük minden évben június 5-én a környezetvédelem világnapját, mellyel szeretnénk felhívni széles körben a figyelmet a környezetszennyezés következményeire, elősegíteni az együtt gondolkodást és a közös cselekvést, terjeszteni a fenntartható fejlődés eszméjét. Ehhez kapcsolódó fő konkrét célkitűzések:

  • energiatakarékosság, a helyi erőforrások minél szélesebb körű felhasználása
  • a megújuló természeti források hasznosítása
  • a szemét- és hulladékképződés csökkentése
  • a környezetszennyezés megelőzése.

Audrey Azoulay, az UNESCO főigazgatója a világnap kapcsán közzétett üzenetében kiemelte:

„Az elmúlt évben a környezeti válság látványos és nyugtalanító módon mutatta meg magát. Miközben az éghajlatváltozás hatásait drámai módon szemléltették a trópusi esőerdőket pusztító tűzvészek, a COVID-19 világjárvány is kíméletlenül rávilágított a biodiverzitást sújtó válságra. A világjárvány nyomán megfigyelhetjük azt, amit évek óta mondanak a tudósok az egész világon: az emberiség és a biodiverzitás közötti kölcsönös függőség annyira mély, hogy az utóbbi sebezhetősége a mi sebezhetőségünk is. Az egészségügyi veszélyhelyzet egy olyan figyelmeztetés, amelyet közösen kell meghallanunk: most alapjaiban kell újragondolnunk kapcsolatunkat az élővilággal, a természetes ökológiai rendszerekkel és azok biológiai sokféleségével. Új megállapodást kell kötnünk az élővilággal. Ez egy folyamatban lévő óriási munka, mely széleskörű konszenzust követel meg, mind technikai, mind etikai szempontból. Az UNESCO azon helyek egyike, ahol ilyen konszenzus kialakulhat.”

Dr. Balázs Ervin, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság Természettudományi Szakbizottsága elnökének világnapi gondolatai:

„A múlt század hatvanas éveiben a magyar tudományos élet kiemelkedő zoológusai, botanikusai az afrikai és dél amerikai felfedezőútjaik során nyert hatalmas mennyiségű adat birtokában felismerték a biológiai sokféleség jelentőséget. Erre hívták fel a világ tudományos közösségének figyelmét azzal, hogy az UNESCO keretében kezdeményezték egy „Ember és Bioszféra” program elindítását. Céljuk az volt, hogy rámutassanak az emberiség felelősségére a biológiai sokféleség védelmében. A később, immár több mint négy évtizedes UNESCO program a „Man and Biosphere” az UNESCO egyik legelismertebb programjává vált a természet védelme érdekében. Az UNESCO által elismert bioszféra rezervátumok és a néhány éve működő UNESCO Globális Geopark Program mind ezt a nemes célt szolgálják. Most, amikor a Környezet világnapjára emlékezünk, fejet kell hajtanunk azok előtt, akik ezt a programot kezdeményezték, így Balog János professzor úr és társainak feledhetetlen munkássága előtt. Feladatunk nem kisebb, mint hogy a környezetünk megóvása érdekében tegyünk meg mindent sokszínűségének védelmére.”