1991. október 21-én az IUCN (Természet- védelmi Világszövetség), az UNEP (ENSZ Környezetvédelmi Programja) és a WWF (Természetvédelmi Világalap) közös összefogásával született meg a Földünkért című, új élővilág-megőrzési stratégia. A dokumentum – amely a rioi Föld Csúcs előkészítésének is tekinthető – javaslatot tett több világegyezmény elfogadására is. Ezek közül Rio de Janeiroban megszületett az Egyezmény a biológiai sokféleségről és az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezménye, majd később elfogadták az elsivatagosodás elleni egyezményt is. Ezeken kívül is fogalmazott meg ajánlásokat később elkészítendő egyezményekre a kiadvány az erdőgazdálkodásról és a tengerek védelméről.  Azóta október 21. a Földünkért világnapja, amelyet Magyarországon 1992 óta ünneplünk.

1991-ben a kampány a dalai láma szavaival kezdődött, melyben kimondta: Olyan globális kérdések esetén, mint a föld megőrzése – és igazából minden probléma kezelésekor – az emberi tudat kulcstényező. A külső környezet megváltozása érdekében először magunkban kell változtatni. A természeti erőforrások pusztítása a tudatlanságból, a Föld élőlényei iránt tanúsított tisztelet hiányából és a mohóságból származik. Először arra kell törekednünk, hogy ezeket a tudatállapotokat legyőzzük, ráébredjünk lényeket nem bántani, és felismerni az együttérzés szükségességét. A probléma holisztikus megközelítésére van szükség, vegyítve a szereteten és együttérzésen alapuló egyetemes felelősségérzettel.

A Földünkért világnap jó alkalom arra, hogy elgondolkodjunk, vajon a hétköznapi életünk során mit tehetünk a klímaváltozás elleni küzdelemben? És vajon mindent megteszünk a cél elérése érdekében?

1994. június 17-én fogadták el az ENSZ elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló egyezményét (United Nations Convention to Combat Desertification – UNCCD), így ez a nap azóta az elsivatagosodás és az aszály elleni küzdelem világnapja.

Hivatalos ENSZ-becslések szerint a sivatagok terjeszkedése jelenleg több, mint egymilliárd ember életét veszélyezteti, és ma már az egész földfelszín egyharmadát érinti. Dél-Európában jelenleg több, mint 300 ezer négyzetkilométer területet fenyeget közvetlenül az elsivatagosodás. Pusztít a tűz is: évente 600–800 ezer hektár mediterrán erdő ég el.

Az elsivatagosodás, az ún. dezertifikáció. Tulajdonképpen nem sivataggá alakulásról van szó. Hanem a sivárságnak olyan mértéke, ami már sivatagi körülményekre emlékeztető állapotokat alakít ki. A sivatagosodást az éghajlatváltozás mellett a helytelen területhasználat is kiváltja. Olyan területeken jelentkezik, ahol a párolgás mértéke meghaladja a lehulló csapadék mennyiségét. Ide tartozik elsősorban Afrika északi része, Ausztrália nagy része, Észak-Amerikában az USA DNy-i része és Mexikó számos területe, Közép-Ázsia hatalmas térségei, valamint Európában elsősorban a Földközi-tenger melléke. Nem tartoznak a dezertifikáció által veszélyeztetett területek közé a térítői öv zonális sivatagai, vagy a szárazföldek belsejében, a hegyekkel elzárt medencékben kialakult sivatagok, hiszen azok természetes úton alakultak ki.

Az aszály, ami az elsivatagosodáshoz vezet, Magyarországon is egyre nagyobb károkat okoz. kevesen tudják, de az aszály nem csak azt jelenti, hogy nincs termés, de a szomjúság miatt sok gazdasági állat elpusztul, sőt az emberek között is éhínség lehetséges. Az aszályt közönségesen dögvész és káros állatok elszaporodása néhol a társadalmi rend felbomlása szokta követni. Az aszály ellen ajánlott többféle védekezési mód közül leghatásosabb a csatornázás s ezzel kapcsolatban az öntözés tűnik.

A globális felmelegedés miatt Magyarországon egyes vélemények szerint csökkenő csapadékra és több aszályos időszakra lehet számítani. A Duna-Tisza közén a talajvízszint jelentős mértékben, helyenként 6-7 méterrel csökkent. A nem megfelelő öntözés miatt mintegy 10 ezer négyzetkilométer nagyságú területet fenyeget elsivatagosodás.